Jakab 1:9-11

Jak1:9-11
Az alacsonyrendű¹ testvér magasztosságával² dicsekedjen, a gazdag ellenben alacsonyságával³, mert elmúlik, mint a fű virága. Mert felkel a nap izzó hevével, kiszárítja a füvet, annak virága pedig elhull és alakjának kecsessége elvész, így a gazdag is el fog sorvadni a saját útján.

1. Ki a testvér?
¹ tapeinosz (ταπεινός): ALACSONY, a normális szint alatt levő; képletesen: alázatos (fn-ként is) ember.
² hüpszosz (ὕψος): MAGASSÁG; képletesen az ég; v. magasztosság.
³ tapeinosz (ταπείνωσις): ALACSONYSÁG; képletesen: megalázás.
• Testvér (adelfosz, ἀδελφός) az alacsony sorsú és a gazdag is.
Jn15:13, 1Jn3:16: „Annál nagyobb agapé senkiben sem lehet, hogy ha valaki lelkét (pszüchéjét) adja oda barátaiért (filosz).” „Arról ismerjük az agapét, hogy ő a lelkét (pszüchéjét) tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket (pszüchénket) letenni testvéreinkért (adelfosz).” (||Mt20:28)
• Érdekes, hogy itt sem Jézus, sem János nem az „élet” (dzóé, ζωή) szót használja arra, amit le kell tennünk barátainkért/testvéreinkért.
• Elsősorban nem a földi, főleg nem az örök életünkről (pl. Mt19:16-17,29, 25:46) kell lemondanunk értük, hanem a lelkünk, egyéniségünk azon darabjairól, amik elválasztanak Istentől és a testvéreinktől: az óemberről.
Mk8:35: „Aki ugyanis meg akarja menteni lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énértem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.”
• Aki szegény, ne tartsa magát alacsonyabb rendűnek, aki gazdag, ne tartsa magát magasabb rendűnek.
1Kor11:20-22,33: „Nos, amikor összejöttök egy helyre, nem az Úr vacsoráját eszitek. Mert mikor esztek, ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, s így az egyik éhezik, a másik dőzsöl. Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Annyira lenézitek az Isten egyházát s megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.” „Így hát testvéreim, ha összejöttök enni, egymást fogadjátok el.”

2. Egy ézsaiási idézet
• Ézsaiás V. könyvéből, a Vigasztalások könyvéből.
• A próféta a még be sem következett babiloni fogságból való visszatérésen ujjong.
Ézs40:6b-8: „Minden halandó fű és minden szeretete (cheszedje) olyan, mint a mező virága. Elszáradt a fű, elhervadt a virág, mert az Örökkévaló szelleme fúj rá; valóban fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünknek igéje fennmarad örökre.”
• A párhuzamos levél kapcsolódó része:
1Pt1:24-25: „»Mert minden hús olyan, mint a fű, annak minden dicsősége olyan, mint a fű virága: elszárad a fű, lehull a virága, de az Úr beszéde pedig örökre megmarad.« Ez az örökké megmaradó beszéd pedig ugyanaz, mint amelyet nektek örömüzenetül hirdettek.”
• Isten előre tudatta a néppel, hogy
‒ bár ők erősnek hitték magukat, mégis fogságra mennek (Ézs5:13, Mik3:12), de
‒ a még erősebbnek hitt Újbabiloni Birodalom is el fog bukni.
• A saját gazdagságában bízó elsorvad a saját útján, de Isten útján a mennybe jut(hat) (Mk10:23-27).